PRÍMA BŐR!

— Jónapot, Málcsika, maga is eljött? De rondának tetszik lenni.
— Hogy én ronda vagyok? Mondhatom, maga is jól ért a női szépséghez, nézze meg a profilomat, így oldalról, meg a szememet, ha így fölfelé nézek ábrándosan: — Ez magának ronda? Ne blamírozza magát, Szász Zoltán tegnap jelentette ki a szakértői szemlén, hogy a legjobb rassz vagyok —, fogja meg a bőrt itt a karomon; csak fogja meg bátran, ezt gyűrheti, ahogy akarja, nézze, hogy kiugrik! Príma bőr, én mondom magának.
— Na jó, jó, a bőr megjárja, de azt ismerje el, hogy a kezei rémesek — lábnak is nagy volna!
— Micsoda? Az én híres szép kezeim?
— Lehet, hogy szépek, de szörnyű nagyok, nekem nem kell, ha ráfizet se! KEZEIT SOKALLOM, megyek az Olgicához.

Karinthy Frigyes

Színházi Élet, 1935/11