Keszthelyi György: Környékem
Az utcámat többnyire kutyák lakják.
Hosszú vezetőszíjon sétáltatják a szolgákat.
Korcs kutyák, magabiztosak,
fittyet hánynak az ünnepnapokra.
Itt azt szeretik, aki folyton beszél,
véleményt nyilvánít, aktivál.
Érdekes ember – szól a minősítés,
mielőtt még elviszi a mentő.
Észrevettem, hogy a szomszédasszony beteg.
Bolond hercegnő, de mondják, magányos.
Füstkarikákat ereget a sínek felé,
fél évszázada övé a kastély.
A villamos viszont tipikus társas lény,
szerényen jelez, bocsánatkérőn.
Ő nem tehet semmiről, ilyen a rendszer.
Jobbra tér, amerre templomok sorakoznak.