Sütő András szülőfaluja a mezőségi Pusztakamarás. Ezt bizonyára minden erdélyi és nem erdélyi magyar tudja, tudhatja, aki találkozott az író műveivel, és megérintette azok szellemisége. Az Anyám könnyű álmot ígér című dokumentumregényre gondolok most konkrétan, amely jó fél évszázaddal ezelőtt, 1970-ben jelent meg először. Annak idején nem szokásos kiadói eseménynek számított, hiszen a Kriterion Könyvkiadó ezzel indította a magyar könyveinek sorozatát. Szemléletváltó, sőt sorsfordító könyve ez nemcsak Sütő Andrásnak, hanem a romániai és az összmagyarságnak is; nagy hatással volt értelmiséginemzedékek egész sorára. Lírával, humorral, játékkal átszőtt valóságfelmérés és makacs tények, drámai helyzetek érdes és vigasztalóan könnyes írói foglalata. Azt is mondhatnám egyszerűen: pusztakamarási családi krónika léthelyzetünkről, közelmúltunkról. A könnyű álom vágyában és ígéretében azóta Pusztakamarás jelképesen egy kicsit mindannyiunk időtlen szülőfalujává magasodott.

Hogyne csodálkoznék és egyben örvendenék hát, hogy fél évszázad múltán újból a pusztakamarási családok történetét dokumentáló kötet* lehet az asztalunkon. A kolozsvári Művelődés Műhelyében készült, igényes kivitelezésű könyv címlapján azt olvasom: A pusztakamarási Családkönyv, alatta pedig: 300 év 700 magyar családja. A címlapon négy nevet is látok, nyilván nem találom köztük a 2006-ban elhunyt Sütő Andrásét, de rajta van a szülőháza és a tornácán az író fényképe is, felismerhetően. Névsor szerint a nevek: Istók Sándor, Nagy Ákos, Pozsony Ferenc, Székely Ferenc. Az utóbbi három szerző okunk számára ismerős lehet: PozsonyFerenc akadémikus rangú néprajztudósunk, Nagy Ákos fiatalabb nemzedékbeli jeles néptajzkutatónk, Székely Ferenc ismert, Vadasdon élő helytörténészünk, néprajzosunk, számos interjúkötet szerzője és Pusztakamarás szülöttjeként, az író rokonaként Sütő András-kutató is egyben.

Istók Sándor neve első látásra ismeretlennek tűnik, aztán derengeni kezd, hogy Sütő idézett szociográfiájában találkozhattunk a nevével. Egy kis lapozgatással meg is találjuk. Amikor a pusztakamarási magyarság történetéről, fogyásáról ír, Sütő „Istók Sándor uram töredékes népmozgalmi dolgozatából” nyújt ízelítőt, a további lapokon pedig édesanyjával mondatja el, hogy Istók Sándor pusztakamarási „tiszteletes úr”, azaz református lelkész volt, és az ő anyakönyvi krónikájából sorolja saját családjának történetét, születési és halálozási adatait.

Nos, talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy ez a kiindulópontja ennek a mostani kötetnek: Istók Sándor neve joggal szerepel a szerzők között. Székely Ferenc részletesen szól életéről, szolgálatáról az előszóban. Istók Sándor a székelyföldi Bögözben született 1882-ben. Egyetlen szolgálati helye Pusztakamarás, ahol 1906-tól haláláig, 1939-ig hirdette az igét, sírja ott van a kamarási temetőben. Ő is osztozott a kamarásiak sorsában, fiatalon, 57 éves korában hunyt el, és öt gyermeke közül csak ketten érték meg a felnőttkort. „Pennás” lelkipásztorként két évtizednyi munkával hangyaszorgalommal felkutatta és összeállította a pusztakamarási magyar családok történetét, házasságkötési idejük sorrendjébe állítva 1762-től 1926-ig, összesen 474-et. Ez a címe: CSALÁDKÖNYV 1762.

Ez a családkönyv került aztán az 1950-es években Sütő András kezébe, innen a dokumentumregényébe átvett adatsorok, élettények. Ekképpen az Anyám könnyű álmot ígér egyik írott forrásának tekinthető, és ez már irodalomtörténeti és alkotásmódszertani adalék is. Mint ahogy az is legalább annyira beszédes tény, hogy a 80 felé közeledő Sütő Andrásnak gondja volt arra: Istók Sándor családkönyve ne csak megőrződjön és „kutatható” legyen, hanem folytatódjék az időben. Ezt a feladatot a közelében levő „pennás emberre”, Székely Ferencre bízta. Elődjéhez hasonló hangyaszorgalommal, nagy kitartással néhány év alatt feltérképezte és számítógépre vitte egyházi nyilvántartás alapján az 1926 utáni 80 év pusztakamarási magyar családjait, összesen 226-ot. Így kerekedett ki az alcímbeli 300 év 700 magyar családja: Pusztakamarás családi térképe.

„A kötet a pusztakamarási magyarok számbeli bemutatása, a családok eredetének felkutatása, a felmenő rokonsági vezérfonalak kiépítése és a leszármazottak helybenmaradási, illetve kirajzási szándékának rögzítése céljából készült.” Ez bizony egyedülálló teljesítmény és példa a látóhatárunkon, akkor is, ha Aattár címmel szerepel a könyvben.

De nem kevésbé értékes az sem, hogy ez a pusztakamarási családkönyv vagy „etno-demográfiatérkép” jól olvasható, értelmezhető, összefüggéseiben elemezhető. Ebben Nagy Ákos és Pozsony Ferenc a kalauzunk. Nagy Ákos a fenti dokumentumok alapján a családszerkezeti változásokat vizsgálja, azokat a folyamatokat, amelyek révén a hajdani életerős református magyar közösség fokozatosan átalakult, elgyengült, a sokgyermekes családot felváltotta a kevesebb gyermekű vagy gyermektelen, gyakori lett az elvándorlás és az etnikai felekezeti vegyes házasság, ami itt egyenlő az asszimilációval. Ezeket a folyamatokat a kiterjedt Járai család konkrét példáján is bizonyítja.

Pozsony Ferenc összefoglaló tanulmánya a pusztakamarási történeti, etno-demográfiai adatokat, folyamatokat és tendenciákat napjainkig nyomon követve általános mezőségi, sőt erdélyi szórványvilági összefüggésekbe helyezi. Anélkül, hogy erről bővebben szólnék, elmondhatom, nem mítoszteremtő, nem szívderítő, de annál valóságosabb a végkövetkeztetése. Csak töredékét idézem: „A maroknyi pusztakamarási református gyülekezet már csak a templomban találkozik magyar szövegekkel, prédikációval, énekekkel… az anyanyelv egyre inkább visszaszorul az intim szférába, az Istennel folytatott szakrális kommunikációba”.

Ez tehát a helyzet a könnyű álom ígérete után fél évszázaddal Sütő András mezőségi falujában. A könyv megfogalmazott szándékát, hogy a „legreálisabb képet mutassa mind az olvasónak, mind a későbbi magyarságkutatóknak”, sikerült elérnie. Illesse késői elismerés Istók Sándor székelyből mezőségivé lett pennás tiszteletes urat, és kézfogás a mai szellemi örököseit, a három társszerzőt, a könyv lektorát, dr. Keszeg Vilmost és a Művelődés Műhely kiadót.

Nem könnyű álom végigolvasni, akár a végétől az elejéig, nem is szabad egy szuszra, de megéri. Eszméltető, felrázó könyv, mint annak idején az Anyám könnyű álmot ígér.

* Istók Sándor–Nagy Ákos–Pozsony Ferenc–Székely Ferenc: A pusztakamarási Családkönyv. 300 év 700 magyar családja. Művelődés. Kolozsvár, 2020. 218 oldal. A könyv megjelenését a Communitas Alapítvány támogatta.

Forrás: https://www.e-nepujsag.ro/articles/uj-koenyv-sueto-andras-falujarol

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ