Nézem a padlásról
lerámolt ellenőrző füzeteim
csupatízeseit
mint valami maximalista
felemelt mutató ujját,
hogy lám, a mi időnkben….
és rendesen el is képzelem
egy mai tizenéves fintorát:
ez valami könyvmoly lehetett,
vagy mi….
s talán sercint is egyet
undorral, csak úgy, a cipője elé-
de istenem!
ez mindig is így volt,
a Másra jött egy másképp,
új golyóstoll,
szűkebb szoknya,
egyebet tudunk már a Tudásról,
formákat bontunk s rakunk
belőlük hétfejű tornyokat,
van a Fontosnál is fontosabb
s a Jóból is faragunk foltokat-
minek füzetkék, krétapor,
egyszervolt poros kincs,
mikor kezünk ügyében mindig van
egy trendre szabható Nincs ?