(Látogatás.)

A szerző illusztrációja

Lengedezek, mint könnyű fátyolfelhő
Oly kedvező a vasárnapi eső
Mint aszfalton a patkócsattogás
Mint erdőben a puskaropogás
Mert régóta üzen nekem, ma eljő
Az utolsó, akiből most lesz első
Kíméletlenül kegyetlen, mostoha
Amiért megküzdött s amiért soha
Az időcsapda, amit elárulok
Hol együtt élnek testvérek s árulók.

Hajdani gyermek, énekelsz, vagy sírsz
Állj meg, kiáltom, talán verset írsz
A sors kiméri minden sorodat
Mert fejed fölött villám riogat
A végitélet: ismersz eleget
A világból, hogy tollat, ecsetet
Ragadj és körbekerítsd, amit élsz?
Vagy elmúlsz, amíg semmitől se félsz.
A sors kiméri minden sorodat
Nyújtsd ki kezed.A távol hívogat.