Bölöni Domokos böngészője
ÖRÖM A HÁZNÁL
Feleség (vacsora után): Édesem, egy nagy titkot kell megsúgnom…Nemsokára hárman leszünk!
Férj: Édes egyetlenem! És ez igaz?
Feleség: Igen. A mama elválik a papától, és hozzánk költözik.
Színházi Élet, 1935/17
VÉGY BE HÁRMAT!
A kövér Szenes a Fészekben kibicel a kártyában a bankárnak.
— Az ördög vigye el olyan fejfájásom van — panaszkodik a bankár. Majd a játékosok felé fordulva így szól — Négyszáz pengő a bank!
A kövér Szenes odaszól a bankárnak:
— Beveszel kettőt?
(Ez kártyanyelven annyit jelent, hogy beveszi-e a bankár kétszáz pengővel a bankba?)
— Rendben van — mondja a bankár, és leosztja a lapokat.
A bank vesztett, a poentőrök kihúzzák a pénzt. A bankár hátraszól:
— Add ide a kettőt.
— Kettő kevés lesz — mondja résztvevő arccal Szenes —; végy be hármat.
És odanyújtja a bankárnak az aszpirines tubusát.
Színházi Élet, 1935/17
KOSZTOLÁNYI
Mindig kevés volt azok száma, akik érdeklődtek volna a költészet iránt, és hozzáértők lettek volna —, de a mi korunkban a vers volt az érdeklődés központja. Tudom, hogy líraiak voltak a költők, pincérek és kereskedők egyformán. Esemény volt egy-egy vers megjelenése, és máról holnapra országos hírűvé tehetett valakit. Egyszer egy kávéházban odahozta nekem a főpincér a »Független Magyarország« új számát, és megkérdezte, hogy olvastam-e már Juhász Gyula új szonettjeit? Ilyen főpincér elképzelhetetlen ma Budapesten.
Színházi Élet, 1935/17
A VERS ÉS A CSÓK
(Az ötvenéves Kosztolányi)
Én rendkívül meghatódom, mikor azt tapasztalom, hogy egy érzésem másokban is visszhangot kelt, és évek múlva, mikor már majdnem elfelejtettem, egy verssoromat idézik valahol. Csak ez a humánum van a költészetben…, nem holmi előre föltett, erkölcsi szándék vagy segítő készség; ez csak a folyománya lehet ennek.
Azt hiszem az a jó költészet, a jó irodalom az, amit a költő olyan kedvteléssel űz, mint ahogy csókolódzik vagy olyan ételt eszik, amelyet szeret.
A rossz irodalom, tapasztalatom szerint, mindig kötelességteljesítés.
Színházi Élet, 1935/17
Pusztai Péter rajza