Nagytata zsebórával. Olyan közhelyes (az alak, a felszerelés), hogy még díjat is lehet nyerni a téma, illetve a zsebórás öregember körbejárásával. Az az óra azt pötyögte minden egészkor, hogy Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje. Ezek szerint nagytata szempilláján óránként megjelent a könnycsepp, pontosan 1920-ban, majd a királyi, aztán a Gheorghiu Dej-érában, szintúgy a Ceausescu-időkben. Nem én kaptam a díjat, pedig úgy is befejezhettem volna a pályamunkát, hogy Mi, magyarok ebben is különbek vagyunk, és Magyarnak lenni jó. Csak az a hézag, hogy mindkét reklámlózungot jóval később találták fel, és (hm) tették magukévá országszerte, sőt, az immár száz esztendős határokon túl is. Az viszont tény, hogy éppen itt, a Káféban írtam a Brauswetter-zsebóráról, amelynek elülső fedőlapján egy senkié, tehát mindenkié-címerpajzs volt, üres.

Május vége felé nézelődtem az egyik onlájn kereskedőfelületen, és megláttam azt a zsebórát, amit utoljára gyerekkoromban az öreg Oláhnál. Rákérdeztem az illetőre, visszaírta, akár másnap postázhatja. Másodpercmutatóját elhagyták valakik, valamikor, az óra is erősen viharvert állapotban van, de jár! A posta időben szállított, június 4. előtt egy nappal kaptam meg a csomagocskát. Trianon előtt egy nappal! Pitesti-en adták fel, ami meggondolkodtatott. Hogyhogy a régi Regátban, Bukaresttől nem messze került elő ez a Brauswetter János Szegeden feliratú óra? A választ maga az eladó, a tulajdonos sugallja, azt írja az órásmestert méltatva, hogy abból a városból való, amit ha „rövid ideig is, de elfoglaltunk”. Seghedin tehát város a nemzeti köztudatban, már ha van ilyen (ezt én mondom). Márpedig van, mégpedig erős és pozitív a románoknál, nem ritkán túlkapásos, ha rólunk is szó esik valamiképp. Így aztán legalább két kapcsolódás is van a történelemhez az óra okán. Nem kizárt, hogy akkor került korábbi magyar tulajdonosától a pitesti-i vonalra, amikor az antant a románokat küldte be Magyarországra, hogy leverjék a tanácsköztársaságot. Délen a franciák és a szerbek, délkelet felől a románok, északról a csehszlovákok támadtak, és az intervenció kimenetele nem lehetett kétséges. Valószínű, akkor „ejtették foglyul” ezt is, amely a trianoni évforduló előtt egy nappal érkezett meg, ezért mondom, hogy nemcsak a hely, hanem a dátum is egyértelműen a történelemből szállt fel a mába. Amit csak a szakértők tudnak, mások pontatlanul, hogy Brauswetter János valóban órás volt, jó nevű, zsebórái mindenütt előfordultak a monarchiában. A lényeg, az óramű viszont nem az ő műve. A szerkezet jelöletlen Omega, ő csak tokba tette és ráíratta a nevét a zománcszámlapra. Kereskedő volt, és kiváló árut forgalmazott. A porfogó hátsó fedlapon pedig a dualisztikus monarchia címerpajzsait látjuk, az osztrák kétfejű sast és a magyar koronás címert. Ezért írtam Oláhságom történetében, hogy az 1848-as nemesi, majd polgári szabadságeszmények mellé nehezen, vagy sehogy sem illeszthető a Deák Ferenc-i kiegyezés Ausztriával, és egyáltalán az Osztrák-Magyar Monarchia létezése.
Az órára pedig most nekiállok másodpercmutatót keríteni. Ami megint csak különös művelet, főleg ha tudom, a történelem bármennyire emberek műve, de nem az idő konvencionálisan emberi fragmentumaival méretkezik.

1. Skandikamera:
   2021. június 8. 06:09

   …”a történelem bármennyire emberek műve, de nem az idő konvencionálisan emberi fragmentumaival méretkezik.”

   Erről nekem a „Pláne Kati hova mész? – Sőt a patikába” mondás jutott eszembe.

   :-)