Keszthelyi György: Mezítlábas béke

A szerző illusztrációja

Olvasólámpám még nem örökmécses,
ünneplőmben sincs vasalt gyászbeszéd,
arról sem álmodom, ami jó, keserédes,
bőröm alatt, vagy egy másik díszteremben.
(faágon dorombol egy fekete folt.)

Nem kell se víz, se papír, alszik a bolt,
de megnyílik lassan egy piszkosfehér ajtó,
lustán lépdel elő a fiatalember,
szájából rongydarab csüng, félig alvó
szemében vér lobog. A hallgatás zászlaja.

Ó, Medáliák, ó, kenyerek élesztőszaga!
(Ne láss, ne hallj, a lehetőségek szerint…)
Miféle éhes ihlet zörget? Kicsoda maga?
Összemosódott hangok, képek már megint,
görbülnek makacsul, mint föld alatt a köröm.

Új nap tolat, tolakszik – nem köszön.
Sárgásvörösen hullok alá – csak ez maradt.
Elsírja magát a torz komédiás,
mezítláb áll békévé bogozott ég alatt
a háború utáni frontátvonulás.

Forrás: szerző FB-oldala

2021. június 9.

Szóljon hozzá!