Demény Péter (Ivan Karamazov:) Karamazov-zsoltárok

I.

lassan, hüledezve gyilkolnak meg
a szüleid, még haragudni sem tudsz
rájuk, leomlik a múlt, ez a túl nagyra tartott
bigér-vízesés, egyedül őrzöd, mindenki
benne van az átírás játszmájában, jaj,
olyan boldogok voltunk, igazán, mindig
hülye filozófusnak neveztek, mindig
hányásszagot hozott a konyha, mindig
bepisiltél éjszaka, igazán nem értem, hogy
mi bajom lehetett, természetes folyamat az
erózió, mitől lepődöm meg?, elkerekedett
szemmel bámul rám anyám, apám, és én
egyedül vagyok, egyedül, egyedül.


II.

Félek Istentől. Most ki leszek?
Egy jámbor képű, aki minden
kedden bevallja, hogy odakozmált a tej?
Vagy egy túlfeszült, aki keresztet
vizionál minden sarokra, mondván,
Krisztus ő? De én csak félek,
ennyi az egész. Jogom van-e többet
remélni, mint amitől
kétségbe estem?

2021. június 9.

Szóljon hozzá!