sírunk, hogy nem olvasnak az ifjak
sokan vannak

de olvasnak
pénzt, képeket, kortársaikat

keveset törődtünk azokkal
kik majd olvasnak

alkonyatkor már lámpával keresni
a minket olvasókat

sietni kellett élni mindig
kinek drága ma a szó, ugyanbiz’

már a bizonynak is iszony
a szájon kicsúsznia

mint digitális a kézműveshez
úgy aránylik a jelen a múlthoz
a ma a szeretethez

kicsim, felnősz és kérdezni fogod
milyen hieroglifák nagyanyád polcán
azok a glédában álló soklapos dobozok

mondják: régen betűkkel üzentek
mára lejárt szavatosságú tudósok

a föld kihányja mi gyomrát nyomja
az el nem olvasottak az anyagban ott ragyognak

mesét írok magamnak
mondod

álomba ringatózom, hogy ne terheljelek
zombi utódom

2021-06-05

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ