Demény Péter (Ivan Karamazov:) Karamazov-zsoltárok
III.
Egy zugot adjál nekem az egedből!
Ennél mélyebbről nem kiálthatok.
IV.
Én nem tudom, mit kellene csinálnom,
múltamat s magam miképpen sikálnom,
hogy elfogadjam, ez volt, nincs tovább?
Tán az nehéz, hogy megértsem: valóban
nincsen holdfény, csak fellegek a tóban,
és minden remény félszeg délibáb.
Kibontottak és beszórtak homokkal,
s én azt kutatom, ugyan milyen okkal
merednek rám a sötét csillagok?
Egy zsák vagyok, csak a kezedben könnyű,
egy zsíros, rágós, esdeklő töpörtyű:
csak saját olajamtól csillogok.