az meglett ember, akinek
más szabja meg a rendet
aki a gyengének hajt fejet
bölcs magának ott benn
aki békében háborút vív
otromba tévedések ellen
kit a háborúk ki nem viselnek
annyira, hogy megrekedjen
benne a szó (s a lélek árja)
aki nem hagyja soha magára
világát, ezt a kicsi helyet
összesepri a szemetet
mit hevenyészett szavak hánytak
lába elé a gyanútlan
tanulatlan lusta diáknak
az meglett ember kit a rend
állít élére a hazának
s nem a szabadság hagymázas
önkívület-áriája
kit a szabadság rendje szült
s a szeretet indulata küldi
a másikhoz, akitől remélni
csak a bolondnak sikerül
de a szelet markába fogni
céljául nem tűzi ki
ellenben a szíveket össze-
terelni képes egyedül
az meglett s ember a javából
ki a kezem nem engedi el
csak ha már látja lépek, járok
keskeny ösvényen is eltalálok
se jobbra se balra nem esek
egyedül is célba találok
s ezért plecsniket nem kívánok
bagatell dolgok ezek mind
mégis ezek a kicsi semmik
tartanak, visznek – emlékeink
ezért könyörgöm hát magamban
őrizd meg Uram ezt a nyugalmam
bírhassam eszem s szívem végig
higgadtnak, amíg élek itt

2021-06-09

Elvárások

minimum essen hasra
de legalább térdre rogyjon
az nem lehet, hogy
egyáltalán meg ne hassa
ne aléljon el lélekben
e divatjamúlt szó
testén elterülve
minek az ágyát versem
adta alá /alá adta

2021-06-08