Oláh István: A Férfi Felelősség Családfája

Először azt hittem, hogy Székelyudvarhelyen találták fel a Férfi Felelősség Fáját. Ugyanakkor arra gondoltam, azért kellett feltalálni, mert ezt a fajta fát nem ültették, és magva sem természetes körülmények között kezd élni a földben.

Érdekelni kezdett a dolog, mert utánalapozva láttam, az egész majdnem olyan ünnepélyes, mint egy templom vagy tűzoltószertár alapkőletétele. Szorongás fogott el: annyira meggyengült volna a férfi felelősség, hogy itt, a Tamási Áron utcában egy fával kell megtámogatni? Vagy eddig írmagja sem volt ennek a felelősségnek? Netán a nemek harcában a lépéselőny a nőké, a férfiak pedig így emelik saját moráljukat? Még a világpolitikai vagy a kontinentális összefüggések is bejöhetnek ilyenkor. Hátha a férfi felelősség növelésével csökkenthetjük egy újabb fegyverkezési hullám valószínűségét. Vagy véget ér az ukrán-orosz háború. Esetleg még egy Mars-expedíciónál is számba jöhet mint lobbikártya, és egy nővel kevesebb lesz a csapatban, mint tervezték. Szóval távlatos és most még talányos ez az egész, annyit mindenképpen sejtünk, hogy nem piskóta. Csalódtam.

A fa nem székely találmány, már vagy öt éve hozza a sajtó, hol avattak ilyet. Mi, magyarok természetesen a Kárpát-medence dimenzióiban helyezzük el nagy terveinket, ez is ilyen, és miután az ötletgazda (feltételezhetően az a minisztérium, amely támogatóként jelenik meg, és amely erőforrássá silányítja az emberi minőséget, rövid programban ismerteti, hogy az akció a „férfi értékek nélkülözhetetlenségére és a férfiak jövőteremtő felelősségére hívja fel a figyelmet”, ugyanakkor azt is, hogy „kulcsfigurái vagyunk a legnagyobb társadalmi probléma megoldásának”. A program írója kétségtelen, férfiember. Aki elhallgatja, hogy mi (vagy kemény többesben: mik), azok a társadalmi problémák. Ha az, amire utal a szöveglogika, akkor a program szerzője hazudik. Legnagyobb népi-nemzeti problémánk ugyanis nem a férfi-nő kapcsolat jelenlegi állapota, sem pedig a férfi szerepének gyengülése. Ettől függetlenül „telepítsünk Kárpát-medence szerte közös szimbólumrendszert!” Egykori, nagyon kedvelt irodalmi-művészeti hetilapomban, az Utunk tán egyik szilveszteri számában találták fel a szimbolát, ami egy hangszer, és nem sors-, nemzedék-, nép-, nemzet- vagy csak nemet formáló szimbólum. És a nemek mellől hol maradtak le az igenek, a nők? Ha mi kulcsfigurái vagyunk az izétől a mezeiig mindennek, akkor miért kellett elrabolni a szabin nőket? És miért szegődött Dante Beatricéjének nyomába, ha a mennyországot akarta látni?

De vissza a Férfi Felelősség Erdejébe. Mert sok fából lesz az erdő, mint a népi bölcsesség mondja. Magyarországon sűrűn feltalálták ezt a fát, és ha netán valamelyik véletlenül kiszáradt, hát országos sajtója támadt (lásd: Kispest). Megnéztem a faültetés térképét is, Felvidéken tán van valami kevés, a nagyja magyarországi, és Erdélyben Udvarhelyen meg Gyergyószentmiklóson látom a zöld szimbolát. Kincset érő ötlet, ezt a mai valóság ismeretében mondom, lehet, százmilliókat hozott annak, aki kitalálta. S az sem kizárt, ha megkaparom a mi vánnyadt fácskánk kérgét, tizennégy karátos villogás vakítja el a szemem. Így van ez mindenben a járványtól a kőbányákig, az egyetemi „reformoktól” a szólás, sajtó- és gyülekezési jog átkódolásáig.

És most egy durva utóirat: Barcelonában, a Ramblán a kora délután csúcsforgalmában feltűnt két férfi. Az öregebbiken egy kötényszerű valami diszkréten eltakarta a frontot, a fiatalabb viszont teljesen pucér volt. Mindez egy kétezres-háromezres tömegben, ha akarom se tudom pontosabban megsaccolni, mennyien voltak akkor a katalán város sétaterén. A pucérok ott ballagtak a többivel, rájuk se rántott a főleg idegenekből álló tömeg. Most már tudom, nem vallási, hippi vagy valami más divatgesztus prófétái voltak. Egyszerűen csak közszemlére tették a Férfi Felelősség Családfáját.

2021. június 10.

Szóljon hozzá!