Ha holdfényre ébredsz és felülsz az ágyban,
Magad találod egy úszó szobában,
A holdfény elönti a padlót, a széket,
Némán szitálva megfürdet téged.
Három az óra, aztán negyed négy,
Többé nem alhatsz, az agyadban fecskék.
A holdfényben álló nagy, fényes lakásban
Te meztelen sétálsz egy kékszín világban.
Az ablaknál állva a holdfényes házak
Mint sötétlő őrök vigyázzban állnak.
Az asztalnál ülve szemfájdulva nézed
A mindent elöntő sok holdfényes képet.
Negyed négy és fél négy, majd háromnegyed négy,
Holdfény van a széken, agyadban a fecskék
Egymással keresztben szökkenve cikáznak,
Sercegve betölti a holdfény a házat.
Telihold tüzétől káprázó szemekkel
Látva a világot azt mondja az ember:
Láthatatlan kézzel hálót sző fejemben
Egy furcsa szándékú sötétlő nagy tenger.
A holdfény, a holdfény megéget, megéget,
A túlsó világból bolondít téged.
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted, mit nézel,
Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel,
Álmatlan ember ül sajgó szemekkel,
És nem tudja, mit hoz a káprázó tenger.
Nem érted, hogy mit látsz, nem érted, mit nézel
Itt hálókat szőnek nagy szándékú kézzel.

Forrás: Ady utolsó fényképe. Versek. 2021-05-19. DIA

1. Demeter Maria:
   2021. június 15. 12:37

   Minha hallanám Cseh Tamást a ” túlsó világból „…