Körülgyűrűzi nyakam,
bokám alatt örvénylik
a folyamatosan cserélődő víz –
idén először-immár maszk nélkü l-
kibukik fejem
a kékre festett medencéből,
mint tengeralattjáró periszkópja,
hajlítom-nyújtom, hajlítom ismét
térdem szabályosan – még emlékszem
a csi-kung-szerű puha mozdulatokra –
ütemesen töröm a vizet
magam előtt, két tenyérrel tolom szét,
akárha átlátszó függöny szárnyát,
hunyt szemmel sem ütköznék,
-a pár sápadt, lomha test,
betartja még a két méter szabályát –
oda-vissza az inoxlétrák között
– kínosíntorna és örömízlelés próbája –
s a zöld girlandok zuhatagát bámulva,
csak úgy elgondolom:
ha most valaki
a csúcsos plexikupola alól lepillantana,
egy hatalmas fehér békát látna
fekete pöttyös szalaggal átkötve,
melynek még nem adtak nevet.

1. Bogdán Emese:
   2021. június 17. 04:40

   A víz a lételemünk, s mi is hetven százalékban azok vagyunk.Több mint ,, isa pur és khomu,, Ezért olyan jó, lelket simogató, mozgást könnyítő, gyógyító, mindent ki és betöltő, élő elem, akárcsak a levegő. Ahogy leírtad láttalak is benne, és visszajöttek a kellemes érzések nekem is, mikor végre újra megnyitották a strandokat, s megadatott a közvetlen közelség hatása.

2. B.Tomos Hajnal:
   2021. június 17. 10:42

   Így van Emese. Ráadásul nekünk, nyugdíjasoknak van egy kis kedvezmény is. Nem tudom meddig „osztják” ezt az ajándékot, de amig lehet, kapunk az alkalmon.