Amikor engem fel- vagy beavattak
a hétszentséges csodák telkein,
füzetlapokra rögzített bűneim
szétszóródtak a többi gyarlóság között.

Társamat felszegecselték értem,
akkor jött világra a szenvedő idő:
lelkem szörnyen ferdének láttatik
a veranda ázott, repedt tükrében.
——————————————————–
Hajnalonta előttem duruzsol, zümmög,
mellettem húz el egy ezüst vadászgép.
Merre tép szlengesen? A másik végtelenbe,
ahonnan kukkol a darazsak szeme?

Vagyok, mint minden nekrofil,
döglégy, vagy vámpír… testemet bőrkabát
fedi tetőtől talpig. Szárnyas asszonyaim
vállán megszentelt vaslapát.