Bölöni Domokos böngészője
KINÉL ÍGY, KINÉL AMÚGY
— Képzeld — panaszkodik Somogyi Nusi Kabos Gyulának —, ha feketét iszom, nem tudok aludni.
— Nálam fordítva van — feleli Kabos —, ha alszom, nem tudok feketét inni…
Színházi Élet, 1935/32
MENNYIT KERES KABOS
Mint ismeretes, ma Kabos a legnépszerűbb magyar filmszínész. Egyszerre három filmben is szerepel, és budapesti viszonylatban rekordgázsikat élvez. Ugratták is Kabost azzal, hogy milyen rengeteg pénzt keres. A művész egy darabig tűrte a tréfálkozást, majd így szólt: »Igazán nem tudom, mit is csinálnak azzal a töméntelenül sok pénzzel a hitelezőim!…«
Színházi Élet, 1935/31
BETHLEN ISTVÁN GRÓF ÉS FIA, AZ ÖNKÉNTES
Bethlen István Gábor fia, a kis önkéntes későn vetődött haza, és elaludta a reggeli rukkolást. Persze nagyon megijedt, és megkérte édesapját, hogy írjon a kapitánynak egy levelet, mert különben a jó Isten sem húzza ki őt a büntetés alól. A miniszterelnök azonnal teljesítette a kérést. Gábor néhány perc múlva már a levéllel kezében, félelem nélkül jelentkezett feljebbvalójánál. A kapitány elolvasta a levelet, majd olyat nevetett, hogy a könnyei potyogtak.
Ez állt benne: „Fiam tegnap lumpolt, ma elaludt, kérem szigorú megbüntetését.”
Színházi Élet, 1935/32
SVÁJCI BÁNAT
Egyszer Svájcban egy református papnak azt mondtam: — Nagyon megnyugtató egy magyarnak itt tölteni néhány napot: jól esik végre egy derült és boldog népet látni…
A pap rám nézett, s felmutatott az égre: — Nézze kérem, folyton felhő, folyton esik. Ez rettenetes, ebben tönkremegy egész Svájc…
Mondom neki: — Mi meg azon kesergünk, hogy a fellegek elszoktak a magyar síkság felől… Mit mos el maguknál? Hiszen gyönyörűek a hegyi rétek…
Feleli: — A vendégeket uram, a vendégeket! Svájcban mindenki sír.
Móricz Zsigmond
Színházi Élet, 1935/34