Énekes Gergő egyike volt azoknak a fiatal székely legényeknek, akik a második világháborút követő években vetődtek a városba. Háromszéken látta meg a napvilágot, inkább kulákfiókának – szinte kakukkfiókát írtam – illett volna be, de valahogy szerencséje volt, az új rendszer nem zaklatta a kelleténél többet.
Szerencsésnek mondhatta magát, egészséges származású tanítónőt vett feleségül, aki mellett biztonságban érezte magát. Legalábbis a rendszer éber őreitől, mert egyébként az asszonyka igen csípős nyelvvel volt megverve. Nem hagyott az szó nélkül semmit, főleg férje viselt dolgait kommentálta, szapulta nagy elszántsággal, mondhatnám protestáló hevülettel. Nem is tehette másként, hisz református tanítóképzőben nevelkedett.
Az ott tanult szigor, igényesség, lelkiismeretesség, sőt kitartás szerint nevelte három lánygyerekét. Apjuknak nem sok lehetőséget hagyott arra, hogy esetleg kiélje pedagógiai hajlamait. Amik teljességgel hiányoztak belőle. Nem ő nevelt, őt nevelték – próbálták gyakran móresre tanítani. A legfőbb kifogás irányában – főleg az asszony részéről – az volt, hogy nem eléggé talpraesett. Inkább ennek az ellenkezője: tutyimutyi. Hogy mindenki kibabrál vele. Pedig, ha jól összeszámolja, alig néhányszor fordult elő vele hasonló.
A feleségét gyakran hagyta, higgye azt, sikerült túljárnia az eszén. Na, azért lényeges dolgokban próbált nem engedni. Egyébként igen. Hadd teljen a kedve!
Egyetlen gyengesége: a feketekávé volt. Szerette minden formában: törökösen is, de presszóban főzve a leginkább. Nem szürcsölgette, itta, nem: vedelte. Az asszony féltő figyelmeztetése, rimánkodása, fenyegetése ellenére. Aztán egy ilyen szóváltást követően bekövetkezett a baleset: felállt a gáztűzhely melletti kanapéra – a cserepes virágot kellett volna megöntöznie –, és onnan leszédült. Esés közben inge lángra lobbant, teljes hátáról leégett a bőr. Megperzselődött valósággal.
Hetekig feküdt hasmánt a kórházi ágyon. Látogatóba érkező feleségétől elsőként egy csésze jó erős feketekávét kért.

Forrás: A montevideói lány. Várdi Lázár feljegyzései. Bookman, Marosvásárhely, 2021.