Séta élet-helyem körül

Ez itt a forradalmi város.
Meghaltunk, aztán visszatértünk,
hogy tönkretegyük, miért haltunk,
miért szabadságot akartunk,
s amitől már remegve félünk.

Ez itt az az iszonyú fal:
körmünkkel kapartuk harminc éve.
De három évtized alatt
újból felraktuk a falat,
és visszaléptünk a sötétbe.

Ez itt a gyönyörű folyam:
miénk volt, hejh, de büszkék voltunk!
Megváltoztattuk a folyását,
meguntuk már a locsogását,
most már csak felvesszük a zsoldunk.

Ez itt pedig magam vagyok,
régi idők letört halottja.
Még élek, de már nem is értem,
mire jó nekem annyit élnem,
életem Isten eltapossa.