Kinyitom a lakatlan porták könyvét,
hogy farkasszemet nézzek
a szürkehályogos ablakokkal
s a kúttal, melynek felkiáltó jele
kibukik a nyomtalan hóból.

Böngészem a fehéren megterített rétet,
hol nemrég, még színes
gyermek-betűk szőtték
a bogárzó tündérmeséket.

Betűzöm a mélysötét falut,
a szomszédok közt futó ösvények
betemetett mondatait
s a kihalt utcák lámpáit,
mint fölösleges jelzőket.

Olvasom egyre ezt a telet,
bár jó ideje már
a lehullott varjútetemek
gondolatjelét sem értem.