Szerkesztőségi gyűléseken, a szokásos tulajdonosi és főszerkesztői ötletelések hallatán, Várdi gyakran maga elé dörmögte: tyúkkombinát. Fiatalabb kollégái kezdetben szó nélkül eresztették el a fülük mellett, csak amikor már sokadjára hallották tőle a gunyoros megjegyzést, kezdtek érdeklődni jelentése felől. A válasz mindig egy sokat sejtető félmosoly volt, amit egy lemondó kézlegyintés kísért. Aztán egyszer eljött az ideje a magyarázatnak is.
A sztorit egykori idősebb kollégájától hallotta, aki a pártállami időkben a helyi lap riportereként lehetett szem- és fültanúja az esetnek. A történet főszereplője, azaz Viccjóska, a vidék akkori kiskirálya, pontosabban „elsőtitkára” volt, később miniszterként, mi több: miniszterelnök-helyettesként is boldogította a „népeket”. Faragatlanságán, felkészületlenségén, primitív rosszindulatán, basáskodó hajlamán csak magyargyűlölete tett túl. Egy munkalátogatás alkalmával a szomszédos település „tyúkkombinátját” keresték fel az „eftársak”. Nem mintha a „mi volt hamarabb: a tyúk vagy a tojás?” filozofikus kérdése érdekelte volna a pártállami górékat.
Viccjóskát megragadta a látvány, amint futószalag szállítja a tojásokat a csomagolóba, s fékezhetetlen fantáziája szárnyalni kezdett. A látottakat az igazgatói irodában tárgyalták meg, s azt is, hogyan tehetne eleget a tyúkkombinát a szocialista kereskedelemben a tojás iránt mutatkozó növekvő keresletnek. A szakemberek sorra elmondták javaslataikat, a végén következtek az elvtársak. Utolsóként Viccjóska emelkedett szólásra, aki beszéde végén előjött a farbával: javasolta – nyilván a termelés növelése érdekében – a futószalag felgyorsítását. Mondanom sem kell: szó bennszakadt, hang fennakadt. A döbbent csendben a szomszédos raktárban tárolt tojások némelyike annyira elpirult, hogy a közelgő húsvétra való tekintettel pirostojásként ajándékozták el őket az alkalmazottaknak.

Forrás: A montevideói lány. Várdi Lázár feljegyzései. Bookman, Marosvásárhely, 2021.