Kellér Andor: Sógornőm, a sündisznó

Estefelé átnézek a testvéremhez. Egyedül fogad, felesége nincs otthon.
– Hol van Ida? – kérdezem.
– Benn a Televízióban. Mindjárt láthatod.
Leülünk a készülék elé. Bábfilmet játszanak. Szereplői: egy kisfiú, egy nyúl és egy sündisznó. A jelenet nem túlságosan felkavaró, de épülhet rajta a tízévesnél fiatalabb ifjúság. S amikor a sündisznó szól, hallom sógornőm hangját.
– Ez ő … – kiáltok fel a ráismerés örömével.
Testvérem bólint. Valóban, hitvese ezekben a percekben sündisznó. Amióta bábszínésznő, tizenegynéhány éve, volt már batyu, asztal, Böbe baba, manó, kismalac, felhő, dugó, esőcsepp, tengeri moszat, légy, kukac, hernyó, zab, lópata, huszár és sok egyéb. Legközelebbi szerepében mozdonyt alakít majd, méghozzá pajkos kis mozdonyt.
A korral járó fanyarságom, a bonyolultabb témafelvetések iránt érzett érdeklődésem mentse hibámat, hogy csak ritkán látok bábszínműveket. Mily nehéz azonosítanom e sündisznót azzal a hölggyel, aki minden szombaton délben, amikor hagyományosan náluk ebédelünk, kacér csirkecombot vagy testes hússzeletet rak a tányéromra. És vajon e sündisznó, régebben tengeri moszat, sőt, kukac, azonos azzal, aki az Édes élet című film után oly találóan elemezte ki e nagyhírű alkotás hibáit? Tanácstalanul ülök, hallgatok.
Eszembe jut, hány éjszakai próbát robotol végig a Televízióban, a becsvágynak micsoda tüze lobog benne, csakhogy alakításait kiérlelje. Míg fivérem az egyik szobában ír, ő a másikban próbál, azaz nyűszit,
mint fájdalmában az eb, zakatol, mint a mozdony, és visít, mint a kismalac, így próbálja az elérhetetlen tökéletességet megközelíteni.
És arra gondolok, csak áhítattal, művészi alázattal lehet valaki bábművész, hiszen a közönség a kismalacot ünnepli, nem a mögötte megbúvó személytelen lényt. Sógornőm 149 centiméter, a paraván a Bábszínházban, ahol régebben játszott, 170 centiméter volt. Éppen ezért vállalta a kínlódást, hogy húsz centiméterrel magasított cipőben lépjen fel, s jóllehet, mint tengeri moszat, kiváló alakítást nyújtott, prémiumban sajnálatosan nem részesült, mert a paraván mögött nem látszott.
Tizennyolc évvel ezelőtt, amikor testvéremhez férjhez ment, ismert dizőz hírében állt. Mily kiszámíthatatlanok az életpályák.

1963 január

Forrás: Kellér Andor – Déli posta. Gondolat, 1964