Csak a semmi

Itt édes-bús családapák
kényelmet hívnak szerelemnek,
nyalka lélekkel-csencselők
dehogy szeretnek.

Változtatnának, de anélkül,
hogy változtatni kellene:
de mindig csak a semmi van
s a szelleme.

Hétvégi ház és eperíz
minden életük, szívük, álmuk,
sivalkodjon négy-öt gyerek,
teljen a vágy-lyuk.

Szólítsák őket méltságosnak –
hjaj, hogy elmúltak az idők! –
ezen fárasztják ők a szemet
és a tüdőt.

S ha meghalnak, a pap temesse,
az asszony rosszat nehogy mondjon!
Így szép a bátor magyar élet:
sok úri rongyon.