LISZT, A MOKÁNY MAGYAR

Külföldi barátaival szemben még szokásokban is nagy magyarnak mutatta magát Liszt Ferenc. Amikor Saint-Saëns Pesten járt, meghívta vacsorára a Szikszai-étterembe. A menüt természetesen Liszt állította össze, ő ült az asztalfőn középen, jobbra Saint-Saëns, balra idősebb Ábrányi Emil.
Hozták a főfogást ingerlő piros lében, amelynek tetején aranyszínű foltocskák úszkáltak.
— Mi ez? — kérdezte Saint-Säens.
— Espèce de ragout — felelte Liszt, és hamiskásan odamosolygott Ábrányira.
A francia muzsikus a szájába vett egy húsdarabkát. Egyszerre rémes ordítás! A villa csörömpölve hullott a tányérra.
— Mille tonnerre! — jajgatott a francia. — Mi ez a méreg, amivel engem traktálnak?!
— Ez a híres magyar paprika.
— Paprika? Talán dinamit!
Liszt úgy nevetett, hogy az asztalkendővel törölgette a szemét. »Ez az elpuhult sybarita nem bírja a spártai ételt.«
De legfőképpen azt élvezte, hogy Saint-Saëns-szal szemben adhatja a mokány magyart.

Színházi Élet, 1935/41