Forduljon az állatorvoshoz!…

Bismarck német kancellárnak egy kiváló egyetemi tanár, Schweninger volt az állandó orvosa.
Schweninger első látogatásakor százféle kérdést intézett a herceghez, a ki egyszer csak türelmetlenné lett és közbevágott:
– Sokáig akar még kérdezősködni és vizsgáztatni? Én a bajomtól akarok szabadulni és nem az ön kérdéseire felelni.
Schweninger tanárt ez a goromba közbeszólás nem félemlítette meg.
– Én azért intézek kérdéseket Excellenciádhoz, – válaszolt nyugodtan, – hogy tisztában legyek az iránynyal, a melyet követnem kell. Egyébiránt, ha Excellenciád nem szereti, hogy kikérdezzék, forduljon az állatorvoshoz, a ki úgy kezeli a beteget, hogy egy szót sem szól hozzá.
Bismarck dühös pillantást vetett az orvosra, de aztán megszelidülve így szólt:
– Jól van hát, legyen úgy, a mint ön akarja. Gyógyulni akarok, teljesen meggyógyulni akarok. Már pedig úgy látom, hogy ön épp oly tehetséges ember, amilyen vakmerő.
És Schweninger ettől fogva kedvelt háziorvosa lőn Bismarcknak.

Tompa Mihály és a tormás virsli.

Eperjesen történt 1844. után. Tompa Mihály, a „Virágregék” költője akkor még fiatal teológus volt.
A diákszobában négy jó cimbora űzte az időt beszélgetéssel: Péchy István, Comáromy Sándor, Puky István jogászok és Tompa Mihály.
– Ha láttátok volna – jegyezte meg az egyik jogász, – hogyan eszi Miska a virslit! Az nagyszerű!
– Kedves ételem a forró szepesi tormásvirsli – jegyezte meg Tompa – meg tudnék belőle enni akár tizenkét párt is egyhuzamban.
– Ne hencegj, Miska.
– De bizony meg én! Aki nem hiszi, az fogadjon.
– Áll a fogadás! – kiáltanak fel mind a hárman.
– Aki veszt, fizeti a virslit.
– Kezet rá!
– Tehát holnap este 7 órakor itt lesz a virsli.
– De forró legyen ám! – tette még hozzá Tompa.
Másnap a kijelölt időben ismét összegyültek a pajtások. A szobában már várt rájuk az odarendelt virslis, forróvízzel és a tormásvirslivel. Tompa diadalérzettel fogott hozzá a virsli pusztításához s egymásután tüntek el a virsli párok, egy… kettő… hét… kilenc. A jogászok összenéztek.
– Ugy látszik, mi leszünk a vesztesek.
– Pompás gyomra van ennek a Miskának!
A virslis egyenkint hozza a forró virsliket, már a tizenegyedik párt. Tompa még ennek is élvezettel eszi meg a felét. A másik felét már csak gyűri magába. A diadal már biztos, csak egy pár van hátra, – mondogatták a jogászok.
A virslis hozza az utolsót: a tizenkettedik párt. Tompa átveszi s beleharap. S aztán? – Eldobja, felugrik és kifut. Másnap reggelig nem látták. Azóta sohasem evett többé Tompa Mihály virslit.

A csúnya férfiak.

A portugál királyné, a ki igen szellemes asszony, az uralkodó családok nőtagjaihoz egyízben a következő kérdést intézte: Tetszhetnek-e a csúnya férfiak?
E kérdésre az orosz cárné így felelt:
„Igen; azt hiszem, vannak nők, a kiknek csúnya férfiak is tetszenek, ha éppen szépek nincsenek a közelükben.”
Margit királyné, Umberto özvegyének a válasza ekképpen hangzott:
„Tizenötéves korától a harmincadikig a nő a szép férfit szereti; harminctól ötvenig már csak megcsodálja; az ötvenedik éven túl nem törődik többé a külsővel.”
Erzsébet román királyné (Carmen Sylva) pedig a következőleg válaszolt:
„Sok csúnya férfi lehet szeretetreméltó, – de elvégre a szépek is azok lehetnek. Különben szép az, a ki szépen cselekszik és egy olyan férfinak, a ki csak szép, nehezen sikerülne egy szép leány állandó kegyét megnyernie.”

Forrás: A nevető Magyarország / I. kötet / I. Krónikás adomák