Nászta Katalin: Két vers

már késő

a költő halálát várta
nem jött
kénytelen-kelletlen
újra költ
minden ki nem élt vágyát
betuszkolta
maradék soraiba

jaj, meg ne sértsd
önérzetét
rivallt rá a vers

már késő
kiszaladt

az öreg kidugá orrát ablakán:
– él még?
a másik ablakban mozogni láta’
valamit
megnyugodva
másnapig visszahúzá magát

(ha át nem alussza napját, mint a többit)

közben, hogy ne maradna tétlen
azért a macska bajszát
meghúzza

2021-05-08

2021. június 28.