EZ KOLOZSVÁR!

A filléres gyors egyik utasa megszólított egy kolozsvári urat:
— Mondja kérem, az egész városban nem találtam szobrot. Nem értem! Hát maguknál Mátyáson kívül egyetlen híres ember sem született?
— Nem, kérem. Nálunk folyton csak csecsemők születnek.

Bomba, 1932/1

CLARK GABLE SZEKSZEPILJE

Nincsenek állandó arcvonásai; ez az oka annak, hogy egyik pillanatban
majdnem visszataszítóan csúnya és brutális az arckifejezése, a másik pillanatban pedig rendkívül vonzó és hódítóan szép.
Sokan vannak, akik azt mondják: »Ha én előbb találkoztam volna a férjeddel, mint te, engem vett volna el.« Akad olyan is, aki irigységében így szól: »Örülök, hogy nem én vagyok Clark Gable felesége. Mennyi szenvedéssel járhat az!«. Márpedig ezt külön megcáfolom, mert Clarkot nagyszerű karrierje nem szédítette meg. Unja az asszonyok rajongását, amely mostanában odáig fajult, hogy egy-egy nagyobb estélyen vagy garden partyn eltűnnek frakkjáról a gombok. Az asszonyok elteszik emlékbe.
Egyszer egy kritikusa így írt róla: Clark Gable az az ember, aki egy perccel azután, hogy szájon csókolta, képes pofon vágni egy nőt. Én azt hiszem, éppen ebben van férjem szexepilje. Talán ez tetszik nekem is benne. A pszichológusok úgy is azt mondják, hogy a nők azt a férfit szeretik, aki kesztyűs kézzel, de vasmarokkal nyúl hozzájuk. Clark Gable is ilyen ember.

Mrs. Gable
Színházi Élet, 1935/49

ZILAHY LAJOS

Mi, akik a szegénységből és névtelenségből léptünk elő, mindig rengeteg ellágyulással szoktunk visszagondolni kezdő éveinkre. Hogy az milyen nehéz volt. Ez minden ilyen visszaemlékezésben erősen ki van domborítva, titkos kis vállveregetéssel saját magunk felé.
Húsz évvel ezelőtt, a háború elején, csak három ember tudta, hogy író vagyok. Az egyik ember én voltam, a másik egy önkéntestársam, akivel közöltem a dolgot, a harmadik pedig Beöthy Zsolt, aki véletlenül elolvasta néhány versemet a vidéki lapban. Nemsokára Komáromba jött és üzent értem. Katonagyerek voltam, kávét kaptam tőle kuglóffal. Mikor aztán felkerültem a csatába, hazahozatott a frontkórházból. Itthon elkérte tőlem a kézirataimat és előszót írt az első könyvemhez. így lettem író, és nagyon valószínű, hogy így maradtam életben, mert a vadászoknál szolgáltam, és alig maradt eleven ember a szakaszomból.

Színházi Élet, 1935/49