Hírét vettük: Ami Hihetetlen…
Hihetetlen címmel jelent meg idén márciusban dr. Rácz László nyugdíjas állatorvos novellás könyve. A kötet – amelyet a Magyar Állatorvos Kamara gondozott – 53 rövid novellát tár az olvasóközönség elé, s meglepetés azoknak is, akik a szerzőt ismerik, s tudják róla, hogy következetesen részt vesz Csíkszereda művelődési rendezvényein- eseményein. A meglepetésnek számító eseményről a Hargita Népe interjúban (szerző: Bíró István) számol be, 2021. július 28-i számában. (https://hargitanepe.ro/hihetetlen-novellagyujtemeny/)
Az írásból megtudjuk, miként került kapcsolatba a szerző az irodalommal, mi késztette őt novelláit papírra vetni és sikere után milyen írói terveket dédelget.
Rácz László 1972-től közel 40 éven keresztül tevékenykedett állatorvosként. A munkája során megélt, látott történeteket eleveníti fel a könyvben.
Humoros történetei forrásáról szólva dr. Rácz László a munkája során megélt, látott történeteket eleveníti fel a könyvben. -, elmesél egy jellemző közéleti esetet is, ami őt írásra késztette.
„Egy alkalommal szavazatszámlálás volt. Öt szavazókörzet volt, öt urna, amelyekbe bedobták az emberek a szavazólapokat. Este hozták a lezárt urnákat, öten voltunk a szavazatszámlálók. Valaki megsejtette, hogy közben sokat ne beszélgessünk, mert lehet, hogy vannak lehallgatókészülékek. Mindenki elé letették a ládákat. Én kiborítottam a ládát, és szépen lassan számoltam, amikor kinyitottam a 311. lapot, láttam, hogy tintaceruzával és ákombákom betűkkel rá van írva, hogy az országunk vezetőjének a legkedvesebb felmenőjét szidják. No, gondoltam, na vajon most mi lesz?! Ha visszahajtogatom, és Szeredában, Bukarestben újranézik, akkor bezárnak, vagy ki tudja, mi lesz velem. Ha meg rögtön elmondom, az sem jó, mert holnap jön a grafológus, a szekusok, és akkor baja lesz annak is, aki leadta a szavazatot, nekem is, meg mindenkinek, így az sem jó. Végül megfogtam a papírt, és az ovális asztalnál finoman átcsúsztattam a párttitkár szavazólapjai közé. Gondoltam, ő csak tudja, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Közben tovább számoltam a szavazatokat, és fél szemmel figyeltem a titkárt. Láttam, hogy egyszer az ő homloka is verejtékezik, ő is tovább passzolta a lapot a doktornak, a doktor pedig a rendőrnek. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a községi rendőrparancsnok izzad, utána a lapot begyúrta a szájába és lenyeli.”