nagyon közel és mégis mérhetetlenül távol vagy tőlem, de vagy a „vagyok, aki vagyok” engedj a közeledbe hogy még egyszer megfürödjem abban a fehér ragyogásban, amit megtapasztaltam a lányom születésekor – halálközeli állapot – négy napig zuhantam zuhantam zuhantam nem volt kapaszkodó csak az elviselhetetlen sötétség sűrű fekete félelem s fekete mélységbe zuhanás zuhanás zuhanás mintha feneketlen fekete fénylő szűk szurokkal bélelt kút lenne azt hittem a halálba zuhanok de nem éreztem semmit gondolat sincs már csak az iszonyatos félelem négy napig tartott e zuhanás -később tudtam meg az orvosomtól  –
de hirtelen virágos rétre értem és tudtam te ott vártál rám a leírhatatlan ragyogó fehér fényben voltál tudtam igen ez te vagy a Fény és apró virágok virítottak színesek tarkák s éreztem béke és a boldogság voltam melyhez hasonlót nem éreztem a földi világban soha soha soha
csak fürödni fürödni fürödni a fényben nem volt gondolat csak ámulat s ekkor csodák csodája a réten futott szembe velem az egy éves kicsi fiacskám és egyenesen berepült ölelő karjaimba ekkor felébredtem és tudtam megmentett a pici fiam és a négy napos még picibb csecsemő kislányom még kötelességem van élni és nevelni őket óriási feladat és leírhatatlan öröm is egyben ezért értük menekültem meg ma már tudom
a vakító fehér Fényt soha nem feledtem ahová aztán a harmadik gyermekem igen hamar megérkezett tizenhét évesen és vár rám a végtelenben de nem szabad sietnem mert még földi dolgaim vannak csak ha elszólít a megnevezhetetlen „vagyok , aki vagyok” a fényben tündöklő láthatatlan Isten

Sepsiszentgyörgy, 2021. június 9.