(Vaszi Jánoska emlékére)

Hold födte tetőn pihen az éj, az utcák alszanak,
Egy nyamvadt árnyék oson, nyomában kutyák csaholnak.
Égi lámpagyújtogató jár csillagról csillagra,
De egy fekete felhő fényüket rendre eloltja.

Árnyunk, idegen szoborcsoporthoz ér, keze remeg,
Nehéz csomagját, s bűnös lelkét elrejti, nyekereg.
A tévében tűzijáték, ünnepel Amerika,
Sült pulykák repülnek, ma van a függetlenség napja.

Tízórait tesz az anya, megpuszilja kisfiát,
Házi feladata készen, szereti az iskolát.
Mérnök akar lenni, szemében táncol az értelem,
Szülei gürcölnek, gyárban az élet reménytelen.

Iskola után üres a játszótér, csak ő maradt,
Szoborcsoporton egy óra, s raja egy furcsa lakat.
Alig, hogy hozzáért, a sötét pokol elszabadult,
Cafatokban hevert a fiú, s a város elnémult.

Hold födte tetőn pihen az éj, az utcák alszanak,
Gyilkos árnyék menekül, nyomában kutyák csaholnak.
Égi lámpagyújtogató bámul egy új csillagot,
Körülötte angyalok sírnak, s mondják a Szózatot.

(Sepsiszentgyörgy, 2000. július 5.)

1. Erdei D. István:
   2021. július 3. 12:37

   Gratulálok!

2. Erdei D. István:
   2021. július 3. 12:39

   Gratulálok!
   Most ezért a versért gratuláltam
   amit még nem tettem meg!

3. Szabó Margit:
   2021. július 13. 06:10

   Gratulálok!