Cselényi Béla: Kárba veszett álom
Álmaim űzöm lötty szerű kávé altalajával;
jó ideig még helyre pofoz surlón ez a zacc.
Elfeledém már merre keringtek altudatomnak
bábjai szendén, mondva a furcsát halk-szaporán.
Elszigetelve
Jött a kamaszkor. Játszani kellett. Tengeri tajték
csapta a hátam, szívta a bőröm bábeli nap,
ámde az Isten marhasorompót tett az utamba.
Fáj ez a zárlat. Mondd, mire jó, hogy elszigetel?
Budapest, 2021. VI. 30.
Pusztai Péter rajza