A mai rossz idők.

– Csak ne türelmetlenkedjék, János gazda, – biztatta a lelkész hívei egyikét. – Az Isten majd csak megsegíti. Benne kell bízni. Lássa, ő a világot is semmiből teremté.
– Igen, – jegyzé meg János gazda, – de akkor jobb idők lehettek. A mai rossz időben aligha tehette volna.

Ha az ember nem tud jól olvasni.

Két palóc atyafi bemegy a városba, s megállanak a templom előtti nagy feszületnél, a melyen a szokásos „I. N. R. I.” fölirás látható.
Az egyik palóc csak nézi, nézi; aztán odafordul földijéhez:
– Hé, komé, nem is tudtam, hogy a Jézuskának Imre a böcsületes neve.

Csokonai és a szakácskönyv.

Csokonai, diák korában egyizben mint legátus a husvéti ünnepekre egy olyan faluba volt kiküldve, amely csupa jókedvű komposszeszorból állott.
Csokonait elmés ötletei, vidám dalai miatt csaknem a tenyerén hordozta az egész úrinép. Egyik társaságból a másikba vitték.
Az utolsó ünnep délutánján, mikor már jól beboroztak, a víg kompánia néhány tagja azt a tréfát eszelte ki, hogy a legátusdiák prédikációskönyvét kicserélik a háziasszony hasonlókötésű szakácskönyvével. Ugy is lett.
A mint a harmadikat elharangozták, Csokonai hirtelen a hóna alá csapja a kezeügyébe tett szakácskönyvet és siet a templomba. Ott feláll a kathedrába, elmondja a könyörgést, aztán felnyitja a könyvet azon a helyen, a hol bele volt téve a jegyzék. Abban a hiszemben, hogy az az előre kikeresett textus, nagy biztosan, hangos szóval kezdé olvasni:
„Az ecettel és…
De rögtön észrevette a tévedést. S anélkül, hogy zavarba jönne, a legnagyobb biztonsággal folytatá:
Az ecettel és epével megitatott Ur Jézus Krisztus lehajtván fejét, ekkép sóhajta: Beteljesedett.
S ebből a hirtelenében fölvett alapigéből oly meghatóan szép prédikációt rögtönzött, hogy az ájtatos hallgatóság legnagyobbrésze könnyekre fakadt.

Forrás: A nevető Magyarország / I. kötet