A szép halott

Mennyit hittünk s milyen hiába,
még reméltem is a hitet,
nem gondoltam, hogy űzni fognak,
kiket űztem: a senkiket.

Gerincvásárra elfutottak
félpénzzel, mint a népdalok,
előttük ment, utánuk kullog
a remény, ez a szép halott.

A disznófejű vén koboldok
röfögtek s rontottak sokat,
a pillanat jött, körülnézett,
aztán rémülten elrohant.

Én nem tudom már, mit hihetnék,
de mást hinni már nem tudok,
leszek a reménnyel én is
mindigre már halott, halott.