Demény Péter (Ivan Karamazov:) Szekér az óceánba
Facebook-monográfia Ady Endréről
Szomjas vágyú szárnyak * Költészetén az ízlés változása is lemérhető. Ugyan ki rendülne meg ma már attól, hogy „egymás húsába beletépünk”?! AKKOR viszont felháborodtak sokan, mint Michelangelo korában azon, hogy visszereket mert festeni a szentek lábára. Az ízlés szinuszoid jelenség, a prüdéria visszatérésének régóta szomorú tanúi lehetünk.
Ami csak az Adyé, azok a KÉPEK. „Új rablói vannak a Nyárnak, / Csattognak az új héja-szárnyak, / dúlnak a csókos ütközetek.” Mint annyiszor, itt is láthatóság és elképzelhetőség határán, a szakasz utolsó sorát daktilizálva, felgyorsítva, hogy az ember szinte hallja azokat a szomjas vágyú szárnyakat.
Jóval több ez, az egész Ady-líra jóval több, mint puszta provokáció, holott provokáció is kétségtelenül. Egy igazi, nagy költő provokál itt, aki képekkel tudja elmondani, kivillantani az igazságot, amely úgy a sajátja, hogy rögtön közössé tud válni. Mint ahogy a Móricz-próza sem csak azért születik, hogy megbotránkoztassa mindazokat, akik a falvakba szenteket képzeltek és nem embereket. Ezek a héják éppen olyan erősek, elevenek, „bőszek”, ahogy a Móricz-üdvözlő Ady-vers mondja, mint Túri Dani. És a Móricz-próza is megteremti a maga rajongóit, akik másra sem vágytak, mint az érzékletes igazságra.
Ez az érzékletesség végig megmarad a szerelmi költészetben is, a Léda-versekben frissen és keményen, a Csinszka-versekben lankadtabban és lágyabban, költői szempontból azonban mindenütt a legmagasabb színvonalon. Lehet beszélni arról, hogy Léda érdekesebb-e vagy Csinszka, lehet egyikkel vagy másikkal tartani, ez részben elkerülhetetlen is, részben paradox is, hiszen a költő más emberi korszakában találkozott a két múzsával. De az, hogy Nézz, Drágám, kincseimre, vagy hogy Őrizem a szemed, az semmivel sem rosszabb vers, mint a Lédával a bálban. Sokan szerették végig az életüket, sokan kapaszkodtak egy-egy szerelembe úgy, mint egy mentőövbe, de nem sokan tudtak ilyen minőségű szerelmi lírát kifejteni magukból. Szeretni – ez az életben éppúgy feladat, mint a költészetben.
Pusztai Péter rajza