B. Tomos Hajnal: Szalvéta
Ha egyszer öreg leszel,
vérmes szemeid alatt
vesebajos táskák
petyhült bőre lifeg
és alig mersz ránézni a nőre,
ki szőkén ül túlnan
a szőlőárnyas asztalnál:
mesél valamit,
miközben mély dekoltázsával
folyton előre hajol
lepöccinteni cigijéről a hamut-
te jegyezd fel azt,
amit mondani szeretnél
körmeiről,csigás hajáról
meg arról a régi asszonyról,
ki megszólalásig hasonlít rá.
Mintha csak firkálnál unalmadban
a makulátlan szalvettára,
mindent jegyezz fel,
még ha kulcsszavakban is,
amit már nem mondhatsz el,
mert táskás a szemed
és hangod is remeg ha megszólalnál-
csak írd le és add nekem:
gyűjtöm a szalvétákat.