HAZATÉRÉS OLASZORSZÁGBÓL

Erich Kästner verse

Na, megérkeztem végre szerencsésen.
A kulcs, mint régen, csikordul a zárban.
S míg Pisában a ferde tornyot néztem,
Betörő járt nálam a lakásban.

Nem tudom még, hogy milyen a károm,
Mi az első, amit nem találok.
Persze! A szép Altwien-porcelánom
Elemelte. Bravó, gratulálok.

Elvitte a remek Stradivárim,
S leckét venni elvitt egy kis készpénzt;
Gondolom, megtanul muzsikálni:
Szégyellné a zsákmányát egyébként…

Pfuj, tolvaj! Az ember mégse báró!
Szép tőle, hogy itthagyta a kádat,
S a molyokat sötétkék ruhámból.
A ruhát persze elvitte magának.

Egy messzi út az embert bajba hajtja.
Mikor elmentem, már szinte tudtam…
S az ökör! A villanyt égve hagyja,
Mikor oly világos minden augusztusban!

Ford.: Várkonyi Zoltán

Színházi Élet, 1936/5