Válogassa ki.

Tompa Mihály, a jeles költő hamvai pap korában bevitte kollekta-buzáját a putnoki vásárra. Éppen egy hive állt vele alkuba, hogy megveszi; de gyalázatos olcsón akarta. Tompa nem engedett. Az alkudozás közepette mérgesen vágta oda a gazdaember:
– Adja ide tiszteletes uram, úgy ahogy mondom, hisz az enyim is közte van.
– Válogassa hát ki a magáét kelmed, aztán vigye el ingyen, – válaszolt az elkeseredett Tompa.

Lefőzés.

A plébánoshoz, a ki nagyon szerette a garast, egyszer csak beállít egy parasztember, s azt mondja, hogy nyughatatlan az elhalt felesége miatt, vajjon hová jutott?
– Nyugodjék meg, – mond a pap, – vallásos, jó neje bizonyosan a mennyországba ment.
– Igen? Akkor jó, – válaszolt a parasztember. – Misérevalót hoztam a szegény feleségemért, de igy egészen fölösleges érte imádkozni, ha már egyszer úgyis a mennyországban van.

Az olcsó zsebkendő.

Egy falusi gazdaember, a ki ügyes-bajos dolgai miatt jött fel a fővárosba, ballag nézelődve a Kerepesi-úton. Éppen egy vászonkereskedő üzlete előtt megy el. A mint megpillantja őt a kereskedő, kiszalad az utcára, s így csalogatja magához:
– Tessék uram, tessék! Itt kapni olcsó áron finom portékát. Nem húsz, nem tíz, csak négy fillér egy zsebkendő ára. Ennyiért csakugyan nem érdemes, hogy valaki kezébe fújja az orrát!

Forrás: A nevető Magyarország / I. kötet.