A JÖVŐNK

„Nem tudom, hogy ránk/ mi vár. Milyen nyomot/ hagyunk magunk után, ha/ elvontatják alólunk/ a szülőföldet, és fejünk fölül/ a szülőeget?!…” (LÁTTAM)

Immáron a jelenről készült
polaroid kép a jövőnk.
Szépia tónusa riasztó.
Nincs az a művész, aki
megszépíthetné.

Minden nép maga teremt
maga fölé szülőeget.
Lesz-e nap, hold és csillag
unokánk felett?

Térképnek legalább…

SŰRÍTETT TÉR ÉS IDŐ

„Sebességkorlátozás nincs,/ és nem is lehetséges./ Az egész idegpályarendszer/
elavult./ Javításra szorul,/ de arra nincs/ idő. Hosszú a sor./ Elterelő út sem/ létezik…”(AZ EMBERÉLET)

1.

Tér és idő életveszélyes
mankója a sebesség.
Nyomorék élet…

2.

A sebességbe sűrített tér és idő
izgalmas lehet, de sehová nem vezet.
Időcsere-bogár őrült pályája
hajnalra kialvó lámpa körül…

KOORDINÁTARENDSZERBEN…

„Leszünk egy/ síkon, ahol a fű se nő.” (VOLTUNK KAPTATÓN)

Voltunk, vagyunk és leszünk
mindig valahol egy magunk rajzolta
koordináta-rendszerben.

Most már egyre közelebb az
X tengelyhez – az utolsó
fölsíró pillanathoz…

ÉLETRABLÓ SZARKA

„Miért lenne különb/ az ember?!/ Gyakran a máséra vágyik, és ha/ alkalom adódik rá,/ nem tétovázik…” (FÉSZEKRABLÁS)

Van itt elég föld
és elég víz,
s kenyér is volna elég,

de kevés, egyre
kevesebb a saját talentumát
kamatoztató ember;

ahhoz idő kell,
s a tolvajnak nincs
saját ideje:

életrabló szarka…

TEHERHORDOZÓ KAVICS

„ÍGY MÚLIK EL/ A világ dicsősége,/ ha volt neki. Ebben/ így utólag kételkedem./ Vezéreket emeltek fölénk,/ hogy legyünk alattvalók./ Tapsolni kellett, és tömeggé/ bújni, amíg a fejünk/ olyannak látszott fentről,/ mint piacon a dinnyék.” (ÍGY MÚLIK EL)

A világ mindig is a dicsvágyók
ízlését igyekezett követni
békében és háborúban egyaránt.

Az alattvalók is a dicsvágyó ember
szüleményei, és immár bizonyos,
hogy sosem mennek ki
a divatból.

A római patríciusok az utcán
mutogatták őket, mint drága
ékszereket.

Mára kevésbé
láthatók: bekeverik őket
feljebbvalóik életébe
teherhordozó kavicsnak…

MINT A PINGVINEK

„Lehetséges, hogy/ ezen a tájon hírmagunk/ sem marad.” (KITÚRNÁNAK INNEN)

Olvadnak a jelent
satuba fogó sarkok:
múlt és jövő.

Legalább tartanánk össze,
mint a pingvinek.

És hinnénk a legegyszerűbb
csodában a szétúszó jégtáblákon…

A JÖVŐNKKEL JÁTSZUNK

„Miért mennének vissza/ oda, ahonnan jöttek, ha/
errefelé alig van már,/ aki lekaparhatná/
őseink sírkövéről a mohát?” (CSAK JÖNNEK)

Népekre tagolt ez a világ.
Felül egyazon ég, s alul,
szájmagasságban,
összekapcsolódik,
mint a közlekedőedények…

HALÁLCSOPORT

„azt viszont/ nem tudhatom, hogy/ melyik utódom lesz
a következő univerzum.” (EMBERI LÉTEZÉSÜNK)

Halálcsoportban játszunk
a fennmaradásáért már
évtizedek óta.

Múlt-fehér
festékkel határolt
szűk területre szorulva
mindig csak bekkelünk.

Túl kevés a felezővonalon
túl várakozó csatár, aki
döntő jövőt rúghatna
az idő hálójába…

TALENTUM

„Hinni akarjuk most is, hogy/ fiaink esélyt adnak valaminek,/
ami rájuk marad, ha mi már/ a földdel keveredünk…” (KIMUTATÁSOK SZERINT)

A fennmaradás esélyébe
vetett hit talentum, amit
a Történelem –ez a nagyúr,
aki ott is arat, ahol nem vetett –
kedve szerint osztogat mindenkinek.

Emberöltőként egyszer visszatér,
számon kérni, hogy ki mennyivel
növelte ajándékba kapott talentumát…

FERTŐZÉSVESZÉLY

„Nem/ tudhatjuk, hogy tegnap kivel,/
és holnap kivel fogunk kezet.” (A BÁRMISÉG)

Én már magammal is csak
kézmosás után fogok kezet.
Fertőzhet minden, amihez
csak hozzáérek…

*

Szerző megküldte kötetének anyagát szerkesztőségünknek, hamarosan válogatunk belőle! (Káfé főnix)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ