A házmester torka.

– Mondja csak, Czirok bácsi, sokat ivott a huga lakodalmán? – kérdezték a házmestert.
– Hogy sokat-e? – kevélykedett az újkori Szent-Péter, – ha esetleg a nyakamba kötöm a csengetyűt, egész éjjel szólt volna, olyan sok dolga akadt a torkomnak.

A fővárosi tej.

Háziasszony. Mi az? Ebben a fazékban nincs tej, hanem csupa víz!
Tejesasszony: Jézusom! Ma egészen elfelejtettem tejet tölteni – a vízhez!

Nem kell tanítani.

Egy csavargó épp rá akar ülni a vendéglő ajtajánál megtámogatott biciklire, mikor a kerékpár tulajdonosa kitekint az ablakon.
– Várj csak gazember, majd megtanítlak én! – ordít a tolvajra.
– Sohse fáradjon! – kiált vissza a csavargó. – Fölösleges a tanítás, tudok én biciklizni!

Igya le!

– Hogy egy pohár víz? – kérdi a Városligetben egy sétáló úr a vízáruló kislánytól.
– Két fillér.
– Itt van egy húszfilléres, adjon vissza.
– Nincs visszaadni valóm, hanem igyék az úr még kilenc pohár vizet s akkor kvittek leszünk.

Forrás: A nevető Magyarország / I. kötet