Székely Benczédi Endre verseiből

HOZZÁ KELL SZOKNI

A zoknihoz is, és hogy
a szoba naponta másabb.
Másabb a szólecsó az utcán,
a házban, telefonon és
a médiában. Nem érdemes
borotválkozni sem senkiért.
A tükörért. Talán. Nem
bírál, de elindítja benned
a bűntudatot.

SZOMORÚ LETT

A költő, amikor
Múzsája messze ment –
vagy közel volt, de hallgatott.

Ilyenkor homlokára fagyott
a csend. Csukott ajkakkal
forgatta a szót, amit anyjától
tanult. Játékává tette legszebb
örökségét,
amit sokszor nyelve alá
fojtott…

Esténként magához szorította
a párnát, ha érezni akarta
saját lelkének melegét…

AZ EMBER

Nem szeret hátrafelé
nézni, ha józan.
Szédülni nem akar
a kanyarokban.

Ami mögéje került,
az javíthatatlan.
Ködbe vész az is,
ami előtte van.

A KÖZÖSSÉGI TEVE

Megnyújtása időszerűvé
válhat, ha egyhangú szabályt
hoznak a természet törvényei
ellen. Ígéretek közt szerepel,
tehát „halaszthatatlan” lehet
választások után.

Ha hosszabb lesz a teve,
több púp fér el a hátán.
Többen férnek rá.

Ha nyújtható a teve,
több lesz a tőgye –,
de az még bizonytalan,
hogy több lesz-e
a teje?


Forrás: Székely-Benczédi Endre: Szölőföldünk, szülőegünk. Magánbeszéd tétova mondatokban. Juventus, 2021, Marosvásárhely. Szerkesztette Bölöni Domokos

2021. július 8.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights