gyermekkoromban kutattam már
mindennek léte vagy nemléte után
a dolgok értelmének jelentőségét komolyan vettem
kételkedtem és újra értelmeztem
miként saját hitem
a másokén át egyre figyeltem

feszegettem a nyelv határait
névtelenekkel beszélgettem az eredetről
ki miért mit hogyan talált ki
hány éves az idő apa – kérdeztem egyszer
az igaz szavak kezdetének legelején
akkor még fogta anya a kezem

tizenéves voltam amikor azt olvastam ki könyvekből
ez a Küküllő nevű vén folyó (kettő is van belőle)
itt lakóhelyünk közelében és névileg a nagyobbik
talán török eredetű szó – jelentése: kökényes

elgondolkodtam milyen furcsa ez
a sors iróniája vagy sem de –

de az itt élő emberek összeszorított szájában
fanyarabb az életíz – akárha kökénnyel a szájában
járna-kelne napestig mindenki
elfeledve lehetne az gyógyszer is

mintha az előbbi lenne itt jellemzőbb –

nem
nem a csókra összehúzott ajkakat
értem ez alatt.