Nagyravágyás.

Két idegen nézi Budán Toldy Ferenc, az elhunyt jeles iró születésházát, mely tudvalevőleg emléktáblával van ellátva.
– Vajjon az én halálom után tesznek-e táblát az én házamra? – kérdé az egyik.
– Tesznek hát, – feleli a másik, – az lesz felírva reá: „Itt egy üres szoba kiadó.”

A Kerepesi-útról.

– Uram, miért követ ön folyton engem?
– Mert igen csinosnak találom, kedves kisasszony.
– Hiszen akkor együtt mehetünk.

Apai gyöngédség.

Egy gazdag bankár karonfogva sétál az Andrássy-uton felnőtt leányával.
– Papa, mondd csak, mikor még a mamával sétáltál igy leánykorában az utcán, miről beszélgettetek?
– Rólad, kedves leányom.

Bérkocsiban.

– Hé kocsis, a fedélen átcsurog a viz. Mindig így szokott ez lenni?
– Világért sem, nagyságos uram, csak ha esik.

Forrás: A nevető Magyarország / I. kötet