Keszthelyi György: az öreg festő

falvakat fest
a folyó vize alá –
ott már a templom
gyökerei nőnek

fehér szakálla leér a keresztig
ahol a lágyan hullámzó
tükörkép összemossa
az egymást keresztező vonalakat

kedves apóka
szól hozzá Isten –
mert néha ő is megszólal –
hát úgy lett belőled festő
ahogy a mókus szőréből Madonna
a ló farkából Bartók
… quid prodest homini si mundum…