Út a végtelenbe * Fotó B. Tomos Hajnal

Egy hosszú-hosszú gondolatsort
olvastam a minap,
melyben egyszer sem írták le a szót,
hogy társtalan, és mégis…..
végig úgy tűnt, hogy egy elgyötört férfi motyog magában,
talán küszöbre, vagy hokedlire roskadva,
prédikál, mint a megfeszített, átszúrt és eltemetett Jézus
a hatalmas sziklatömb alól,
-senkinek és mindenkinek –
beszél az átizzadt párnáról,
síró-dadogó ébredéseiről,
az inkubátorban felejtett gyermekkoráról,
szobája falán is áthallatszó szívveréséről,
megszégyenült, kamaszos próbálkozásairól,
egy városról melynek a nevét már elfelejtette,
a személyvonat bagószagú fülkéjéről,
ahol MELLETTE utazott,
utazik örök időktől fogva,
de sohasem VELE.