Facebook-monográfia Ady Endréről

Szárnyalások és zuhanások * Kétféle magyarság-attitűd van a költészetében, s ezek folyton elkeverednek egymással. Az egyik a féltégla-attitűd: ebben Ady saját eredetiségét, tehetségét, kivételességét bizonygatja, mint a Góg és Magógban. De meg kell értenünk, hogy neki, aki minden szempontból a semmiből jött, valóban fel kellett építenie magát és a költészetét.
Hogy költészeti szempontból miért jött a semmiből, azt már kifejtettem. Semmiből jött azonban Pestre Érmindszentről is. Ahhoz a műveltséghez, amelyben Babits vagy Kosztolányi felnőtt, ahhoz a városiassághoz, amelybe Füst Milán beleszületett, ő hozzá se szagolhatott. Talán a gőg tette, de később sem ambicionálta, nem is volt művelt, „csak” az ítélete volt tévedhetetlen. A Petőfit és Aranyt követő semmit zúzta szét, és a maga körül levő semmit stilizálta mindenné.
A „semminek” ez az érzete persze végletes természetének volt köszönhető. A Biblia, melyet folyton forgatott, a partiumi kultúra levegője, a falusi zamatok, melyeket jobban érezhetett, mint az említettek, egyáltalán nem nevezhetők semminek. Csakhogy Ady nem az árnyalások emberének született – olcsó volna azt mondani, hogy a szárnyalások emberének inkább. De ha a szárnyalásokénak, akkor a zuhanásokénak is mindenesetre: a végletek soha nem hagyták nyugodni, az életét is meghatározták.
A másik attitűd az elkeseredett haragvás. Ebben a szintagmában mindkét szó fontos. Van, aki csak haragszik, mert valamiféle divat irányítja. Ady szenved, miközben haragszik, tombol, csapkod, örvénylik. Kétségbeesett harcot vív önmagával, a magyarral.
A grófi szérűn, Dózsa György unokája, Ond vezér unokája, Fölszállott a páva, A magyar Ugaron – a magyarság pompás LENNE, ha nem nyomnák el a felüllevők. Ady kiábrándulásai között nem az utolsó lehetett, amikor rájött, hogy a magyarság nem bánja, hogy elnyomják, megsüvegeli a hatalmat, nem akar mást, mint mi most van, pontosabban a másban sem az eszme a fontos, hanem a rang. Az embernek hamarabb a szemére hányják, hogy nem magyar, mintsem hogy arra figyelnének, amit mond.