„… vajon miért arra lettünk megtanítva, hogy féljünk a boszorkányoktól, és nem arra, hogy azoktól féljünk, akik elégették őket…?”
(ismeretlen)

az ember túlél mindent úgy hiszi
akkor is ha már nem ugyanaz marad
kezét nem fogják már sem anyák sem apák
szépen csomagolt elvek irányítanak
az ember –
szóval ennek életében
a XX-XXI-ik századnál rettenetesebb nem volt
ezt mondják egyesek
talán az édenelőtti vagy az özönvíz után
ama epikus első időkben még
vagy ki tudja mikor mely korban történt
amiről például ősi szent iratok szólnak
amilyenek a védák is
hol atomháborúk sora úgy söpört végig az addig ismert világon
ami hát századunkban is felülmúlta önmagát
a világok pusztítója ma rosszabb mint lehetett a fekete láz
végső soron majdnem ugyanaz az őrület hát
a megtévesztés a hazugság a felemás éntudat
az úr az megtévesztés
ki hitte volna
ki hitte volna hogy le és egyre lejjebb süllyed ember és világ
az ember maga a fenyegetettség a létbizonytalanság
miközben azt mondja tanítja
a jelek és összefüggések között te vagy a lánc
ezt edd meg – ezt hidd el – azt tedd hogy mindenség befogadóbb egésze légy
állandólag gépszem néz ahogy téged és másokat a nagy testvér figyel
sűrűsödik a homály mélyül a szakadék a rettenet az éhség a légszomj
a szeretet utáni vágy
bizonyítani semmit nem tudsz
de az ellenkezőjét szintén nem állíthatod
vagyunk mint a sátán régi hazugsága
elhitette vélünk hogy nem létezik

„Ha összegyűjtesz 100 fekete hangyát és 100 vörös hangyát, és beteszed őket egy üvegbe, semmi sem fog történni. De fogd az üveget, rázd meg erőszakosan és tedd az asztalra. A hangyák elkezdik ölni egymást. A vörös azt hiszi, hogy a fekete az ellenség, míg a fekete a vörös az ellenség, amikor az igazi ellenség az, aki megrázta az üvegeket. Ugyanez igaz a társadalomban is. Férfiak és nők. Bal és jobb oldal. Gazdag és szegény. Hit és tudomány. Fiatalok és öregek stb. Mielőtt egymással harcolnánk, meg kell kérdeznünk magunktól: Ki rázta meg az üveget?” (Sir David Frederick Attenborough)