Facebook-monográfia Ady Endréről

Isten bűnös gyermeke * „Gábor fiam Bécsé, / Oda is van nőve, / Örzse lyányom a Krisztusé, / Papok szeretője.” Az Esze Tamás komájával át is térhetünk Ady istenes versei felé. A szarkasztikus hang a PAPOKRA vonatkozik, de nem Istenre. Jelenség szerűen, metaforikusan beszélek: a papok a status quo fenntartói, Krisztus üldözői, A Mester és Margaritában is Kajafás kardoskodik Jesua megfeszíttetése mellett, amikor Pilátus próbálja szabadon bocsátani. Az Egy kis séta című, nagy felháborodást kiváltó és retorzióval járó Ady-cikk is a papok ellen szólt mint olyan egyházi tisztségviselők ellen, akik a hatalomhoz jobban ragaszkodnak, mint Istenhez.
Végig megfigyelhető Ady publicisztikájában, és költészetének befogadását is ez tette olyan harciassá, hogy folyamatosan sarkít. Mindkét műfajban érthető, hiszen az a forradalmi publicisztika, amelyben Ady óriás volt, semmivé válna az árnyalások következtében, a vers pedig képekkel operál, azok pedig vágásoknak köszönhetően születnek meg. Ez persze nem vigasztalja azokat, akik őszintén végzik a munkájukat, és mélyen hívők – de nekik is meg kellene érteniük egy alkotó működését.
Ady mélyen hitt. Ez megint nem kispolgári ésszel érthető mondat. Ivott, éjszakázott, olykor kíméletlen, olykor egyenesen irgalmatlan volt – és mégis hitt. Az irodalomban, mint Szerb Antal mondja, nem a valóság számít, hanem a vágy; a hitben szintén. És az a vágy, hogy közel kerüljön Istenhez, hogy tudja, ő is Isten gyermeke, igenis éles és hiteles az Ady-versekben.