ELKÉPZELNI A VILÁGOT

Karinthy Frigyes most utazott el Stockholmba ahhoz a híres sebészhez, aki nemrég Sztálint operálta meg Moszkvában. Hűséges barátja, Márai Sándor kikísérte a vonathoz, és amikor eljött a válás végzetes pillanata, elérzékenyülten mondta neki:
— Gyógyulj meg, édes Fricikém, okvetlenül gyógyulj meg!
— Ha az orvosok meg nem akadályoznak benne, rajtam nem fog múlni a dolog, erről megnyugtatlak.
— Okvetlenül meg kell gyógyulnod! Kijelentem, hogy nélküled nem is tudom elképzelni a világot!
Karinthy szerény mosollyal válaszolta:
— Nevetni fogsz…Én se.

Színházi Élet, 1936/20

A CSODÁRÓL

Mi a csoda a színpadon? Az, ami az életben: hinni abban, hogy türelemmel, szeretettel, bölcsességgel és alázattal enyhíteni lehet az élet rettenetes igazságtalanságainak és értelmetlenségeinek kínos zűrzavarát. Hinni abban, hogy »van az emberben valami korrumpálhatatlan«. Hinni abban, hogy valamilyen bonyolult és együgyű tapintattal tudunk enyhíteni az élet félelmein és reménytelenségén. Hinni abban, hogy emberek vagyunk, esendők vagyunk, s van bennünk valami halhatatlan. Ez a csoda. A költő azért költő, hogy ne szégyellje ezt a hitét megvallani.

Márai Sándor
Színházi Élet, 1936/21