azt vettem észre, versemben
azonosulok azokkal, kiket szeretek
átveszem szomorúságukat
örömüket, velük lélegzem
fájdalmuk, vígságuk nem enyém
csak kölcsönveszem
színész-betegség, kaméleon-természet?
ki tudná szétválasztani
mi eggyé forrt velük bennem

hogy elmegy, s viszi magával nélkülem?
nem tudja, ha megszületett
az érzés emlékként itt marad

több ilyen nyomelem
fekszik valahol gyomrom tájékán
közel legbensőbb szerveimhez
–
2021-07-13

1. Pusztai Péter:
   2021. július 14. 04:38

   Közel áll hozzám ez a verse. pp

2. Nászta Katalin:
   2021. július 14. 10:20

   Köszönöm a reflektálást.