selyembe öltözött az éj
fátyla mögött rejtély
hallgatnám titkait
lesném a szavait
csak úgy meglapulva
az árnyékában
arcát fürkészném
s szemeiben a csillagokat
halk neszezés a mozdulata
palástját maga után húzza
s én kémlelem őt
az árnyékában
sejtelmes bája
a holdkoronája
nincsen szebb nála
istennő
az éj dúdolja dalát
mit senki se hall
elmondja titkát
megmutatja arcát
mit senki se lát
s én alázatos képpel
fejet hajtva
letérdelek
csak úgy meglapulva
az árnyékában